Morlack - Ghetto Butt EP [Funk Blasters] Those true funky-breaks fans who really move with the genre and are not keen on the short-lived radio-friendly compositions, could have come across the phenomenon in the last 2-3 years that was given a proper name around last November. This is ghetto-funk. The ass-shaking toughness... Wobbly bass with brass ... Melody and Smash... well, this EP also has got a good dose of that. The French Morlack has merged the elements of the nu thing into the original recipe with a good measure while composing five easy and catchy, yet vibrant and dynamic songs that are not going to disappoint anyone on dance-floors eighter. Of course, do not immediately think of wallpaper ordenairty. 'Funk Bass' with its six and a half minutes long structure, for example, is not just that average a nu-funk song. 'Mighty Schorch' recalls the memories of the early GoodGroove Records years, when they have exhilarated the young scene. This track here uses rap elements of Method Man as if it was released back then. While, the paino melody after 4,5 minutes in 'Got The Groove' also feels just like sun shining through the window on a nice summer day. However, also taking the advantages of digital distribution of the release, we’ll get one song as a gift! So, go, donate yourself a few pleasant minutes! clairvo2011. sep

Mr. Bird - Bird Wolf's Revenge [Pig Balls] I do not know who’s been following the work of Steve Bird, say, in the last half a decade, but this album has completely rolled me. I’ve always liked the versatility as he approached the music that I had the honor to witness during a common gig in 2005, but also being an author that enjoys such a wide spectrum is really impressive a thing. Although, the full palette of electronic music styles is not ranked up on this album, he’s putting his hands on melodic pop, deep lounge, loose nu-funk, comfortable uptempo, happy party funk-breaks, and elegant deep-house. And damn, he does it pretty right! Another specificity of this release, I think, is that, unlike his previous works, practically there’s no hip-hop track on the album. The Swiss Pig Balls Records very wisely struck down the material and released the album before other labels would have done so! It’s time that we, listeners strike it down! clairvo2011. april

Blend Mishkin - Lyrical Jam [Irish Moss] The brand new Irish label’s first publication was made by the Greek atrist, Blend aka Mishkin’ who’s half of the duo of Palov & Mishkin’. Thus, what we’ve got here is such a sincere hip-hop that should never be enough of! Especially if they are blessed with such tasteful a sense of production like this release. The original work, with those slightly dub-laden overtones, is a brain-soothing song; a real hip-hop joint on medium pace: it doesn’t feel dramaticly slow, and at the same time it can be comfortably nod to. Having finsihed listening to entire EP, one can realize that whether it is the instrumental version, or the bit more electronic remake of Lion Dub, there are beautiful melodies that dominate in the background. Meanwhile we’ve got phone-rings, whobbly-bass or the magical chat of Brother Culture to listen to in the foreground - promising nice moments both at home or on the dance-floor. I think we can come across this music in the future in the African Tent of any festivals as much as at the chill-out stage of any goa rave-pardey anywhere on the Earth. clairvo2011. march

Prosper & BadboE - Blow Matata EP [Rebel Scream] Hands up in the air! The many sided producer Prosper, and the no less versatile BadboE joined forces again. This time they color up the days of listeners being keen on the current electronic genres of funk under the auspices of the the Polish label of Rebel Scream. Very appropriate a release have been rounded up by the boys: there’re three original songs on the EP followed by a remix from the label hailing Niko, who also has a tune signed on a BigM vinyl. The title track is a full-blood, yet slow sweeping funk-breaks stuff: in terms of orchestration and thematics, it could be played by any radio station describing itself as a broadcaster of any fine music. The situation is a little bit different with the track Get Freaky. It was composed in the latest hype of the fresh style of ghetto-funk, meanwhile Crazy 4U is a real party funk-break, with energetic atmosphere, seasoned alongside 60’s-like vocals. All in all, the EP is a nice walk-around in the sub-genres of electronic funk, whereas Niko’s hip-shakin' remix is the foam on the cake. clairvo2011. march

The Cherry Bopper - Remix It Again [Keep On Boppin'] Nem túl sokat tudhat meg az az érdeklõdõ a zenekarról, aki nem mûveli a spanyol nyelvet. Se honlapjukon, se MySpace oldalukon nem vették a fáradságot az angol nyelvvel való veszõdésre... Uccu neki, egyet se bánjunk; a lényeg, a zene azért mindenképp kárpótolja ezt a kis hiányosságot. A zenekar saját bevallása szerint jazz funk bandaként látja magát, de azért - lévén itt a Play It Again! nagylemezüket kísérõ remix albumról van szó - egy modern trip-hop a Rapsolo Producciones tolmácsolásában, és egy könnyedebb hangvételû Robert Sanches ragga is helyett kapott a lemezen. A maradék pedig funky-breakz kiadós mennyiségben: house-os al-mûfaj Makala remixében, korai kezdeti idõket felelevenítõ hangzás a Watch TV vagy az All Good Funk Alliance átiratában, kissé electróba hajló, csipetnyit ’80-as évekre apelláló témázgatás Tony Manero-tól. Igazából még Lack Of Arfo koszos raw-funk feldolgozása sem lóg ki az összképbõl. Lendület, dinamika, hallhatóan élõ zenészekkel készített felvételek - mi kellhet még, hogy egy szürke, nedves, nyirkos õszi délutánt pompázó színekbe öltöztessünk fel magunknak? clairvo2010. oct

Irie Maffia - Bacardi Cola [Shiftin' Gears] Ordító hiányt szeretnénk most pótolni. Tudjuk, hogy olvasóink között, elvétve találni olyat, akinek ez a kiadvány elkerülte volna a figyelmét - ezért most megpróbáljuk még azoknak is a számát nullára redukálni, akiknek igen. Vaskos kis megjelenlés, annyi szent - ez már elsõ ránézésre is látszik: a nagylemez változat mellett négy másik remixbõl válogathatunk. Az eredetit itt is okosan elhelyezett hangok jellemzik a leginkább. Még a bakelit-visszapörgetés hangjának ritmus elemként való alkalmazása is kényelmesen belefér a hangképbe. Az összhatás és a hangulat minõségi; csak úgy mint a többi remixben is. Bár az is igaz, hogy gyakorlatilag ez az egyetlen közös pont. Rögtön az elsõ remix már a világegyetem másik felére repít. Global Bass az irányvonal, lehengerlõ a hangulat. Akárcsak az a kidolgozott wobbly basszus, ami szépen váratja magát míg bele nem melegszünk a számba. Ezt követi személyes kedvencem, a huncut hangulatú, tekergõ, csavart hangokkal tûzdelt, karneváli hangulatot pedzegetõ El Hijo de la Cumbia remixe. Richy Picth munkája meg már tényleg hab a tortán - tulajdon képpen az eredetinek egy izmosra kigyúrt klub változata. Sena és Kemon hangjának esszenciája pedig az összes számot vibráló élettel tölti fel. Egységében véve, így jó kis menetelõs az egész kiadvány; oltári darab... Imádnivaló, de hát ki szerint nem? clairvo2010. sept

Natural Self - My Heart Beats remixes and version EP [Tru Thoughts] igazi, bepunnyadt, verõfényes dubbal kezdõdik a kiadvány. De ne jöjjünk zavarba, lesz itt minden, nem csak az alföldi betyár hõségre és mozdulatlan síkságra alliteráló dallamok. Egybõl orcánkba kapjuk az underground ópusz, az Organ Donor igen egyedi, brit-pop jellegû, férfi vokállal megcsavart változatát is; csak úgy, mint ezt követõen a hullámzó, épp csak annyira wobbly basszusos, amennyire kell All Static-ot is. Ezek után eltûnik a zúzda, és a Midnight Sun finom trombitás jazz dalának, két eltérõ hangzású változata is simogatja a fülünket, lelkünket - az én értelmezésemben otthoni és tánctérre szánt formákban. No, nem mintha nem gyõzne meg mindkettõ változat bárkit, mondjuk egy gyönyörû, késõ esti krémes szeretkezésre való zene választásként. Legvégül szépen eljutunk a dallamos zajzenéig is. Recsegõ, fröcsögõ, kattogásokból és sercegõ zajokból komponál a mester harmonikus dallamokat és befogadható hangulatot. Õszintén ajánlom mindenkinek egy kis mindennapokból való, gyors kiszakadásra. Bárminél jobban hat! Fõleg, ha rászánjuk a 38 percet, és az elejétõl, a végéig alámerülünk Natural Self kiegyensúlyozott, trip-hop-ból és dzsesszbõl táplálkozó világába. clairvo2010. aug

Fábián Juli Jazz Riff - Honey & Chili [Unicus] Nem a legfrissebb ez a megjelenés, de hát ezt mit sem változtat az értékén. Sõt, aki úgy tartja magáról, hogy nem is szereti a jazz-t; na az hallgassa meg ezt a lemezt - ehhez meg végül is teljesen mindegy, hogy eredetileg mikor adták ki az albumot. Annak ellenére, hogy Juli (akár csak a közös fellépéseinken tapasztalt) hang-orgánumát nem teljes mértékben használja ki, és az album hangulata általában könnyed és szellõs, nem hívnám felszínes darabnak: vannak rajta elmélyülésre is alkalmas tételek. Arról viszont fogalmam sincs, hogy szakavatott dzsezista körökben, hányadán állnak a feldolgozásokkal manapság, de számomra csak zeneiségük még egy újabb oldalát mutatták meg ezeken a számokon keresztül. Összességében pedig életközeli hangulatokat áraszt magából mind a tizenkét szám. Huncut zongorafutamok, baráti dallamok köszönnek ránk, miközben pár számmal távolabb már jóravaló szaxofon-menetekbe botlunk bele. Élõ jazz vagy sem, itt aztán minden a helyén van kérem szépen: nem csak a hangszerelés, de a hangmérnöki keverés is megáll a lábán - nemzetközi viszonylatban is. Talán a végére leheletnyit túl nyugodt és visszafogott lett a korong, ám ezen könnyen segíthetünk egy saját szájíz szerint beállított számsorrendel. Végül is, azt mondják a jazz-ben nagyon fontos az improvizálás. Improvizáljon hát mindenki magának egy saját számsorrendet! clairvo2010. aug

Umbo & Balatz - Disco Thang [Timewarp Music] Régi harcosok már a fiúk, és nem csak a görögországi Timewarp égisze alatt színesítik a nu-funk érát kedvelõk perceit, hanem olyan mérföldõnek számító kiadónál is hallattak már magukról, mint az igencsak felkapott GoodGroove Records. Jó szokásukat most is megtarották, és mint mindig, ezúttal is tartogatnak meglepetéseket. Legfrisebb EP-jük a neve ellenére sem teljesen az, amire számíthatnánk. Kíméletlenül beleoltották a funk-ot... Fúvosok, sika-mika gitár; csak semmi felpörgetés - végig visz a hullám. A remixek terén azért már kicsit más a helyzet. Leginkább az angliai Freestyle Records háza táján tevékenykedõ, moszkvai illetõségû, Valique remix-e már sokkal egyértelmûbben közelít disco irányába. Fúvosok és csukló gitár itt is megvan, de az egész szám lüktetése sokkal egynesebb, egytértelmûbb; biztos, hogy a tánctereken senkinek sem lesz gondja vele, a buli elején úgyis jól jönnek még a kellemes ismétlõdések, ösztönbõl adodó dinamikai váltások, amikre már elõre lehet számítani. Zamali mix-e pedig koronája a kiadványnak: a szinti dallam, a jellegzetes hegedû hangminták, a dob lüktetése, mind-mind a basszust szolgálja ki. Igazi disco basszus ez a javából, bárkit azonnal a tánctérre lapátol. Összességében, ez a kislemez egyben hallgatva nem annyira, mp3 lejátszón, playlistekben szétpakolva, számonként már sokkal élvezetesebb muzsikát tartogat. clairvo2010. aug

Neo - Six Pixels [Neo] Most, hogy már Marty 'M.J. Fox' McFly is megérkezett a múltból, és már el is indult vissza a jövõbe, azon sem kell csodálkozni, hogy nem tudjuk eldönteni miközben ezt az albumot hallgatjuk, hogy a múltban vagy a jövõben járunk-e. A zenekar szándéka viszont annál egyértelmûbb: egyedi szájíz és sajátos felfogás szerint élesztik újra a New Wave korszakát. Zenérõl lévén szó, mûfajánál fogva elkerülhetetlen, hogy az alkotó valóságára adott reakciói megjelenjenek, valahol reflektálódjanak a mûben. Ezen számok szerzõi pedig a jelenben élnek, így hát modern elektronikus tánczenei környezetbe helyezték hihetetlenül remekül megkomponált és részletgazdag, átlag három és fél perces dalaikat. Vannak mégis hangok, amiket én cinkesnek érzek; de természetesen, lévén, hogy tudatos mûalkotásról van szó, ezek nem lógnak ki a sokrétû kompozíciókból - pusztán csak bennem hagynak ilyen érzetet. Csak úgy, mint a manapság újra szárnyra kapott jelenség, a régi számítógépes játékok hangjainak használata, ami, úgy látszik, innen sem hiányozhatott. Ha venném rá a fáradtságot, elõásnám a szekrénybõl a C-64-emet és elég ideig kutatnék a floppy-k között, még azt is meg tudnám talán mondani, hogy a Last Ninja II hányadik pályának zenéjében használták eredetileg azt a mintát, ami itt a Phoeix Lane-ben mindazonáltal meseszépen fekszik bele a hangzásba, és gyakorlatilag, sok fiatalabb korú hallgatónak fel sem tûnhet majd. A hangzás tökéletesen egyedi, a produktum világszínvonalú - nyilvánvalóan lírai mondanivalónak sincs hiján. Kiváncsian várom a fellépéseken az élõ megszólalását! Mindezek mellett, az is erõssége még ennek a kiadványak, hogy jó pár korosztály érezheti öszintén magáénak és találhatja meg benne saját életérzését vagy épp nosztalgiáját. Meghallgatja az albumot, ott ül vagy áll az érzéseivel - a zenekar pedig szépen kimasírozik... David Bowie vagy Roberth Smith biztos, hogy kezet rázna a zenakarral, ha megmutatnák nekik ezt a lemezt. clairvo2010. july

V/A - Fresh Out The Box [Freestyle Records] Eljött az idõ! Aki a számtalan 7”-es és 12"-es lemez, valamint a pár CD megjelenés erdejében elvesztette volna a fonalat, annak itt ez a CD, hogy eloszlassa a kiadóról alkotott félreértéseket. Nem csak a disc compact, hanem maga az album tartalma is kompakt kis csomag. Minden a helyére kerül, és az is egyértelmûvé válik, hogy az angol kiadó annyi év mûködés után is változatlanul hû maradt a nevéhez: freestlye - ami jó zene, az jöhet. Új formába öntve, átrendezve, újraírva - itt még az is talál magának csemegézni valót, aki szakmája vagy hobbija okán folyamatosan soron követi a kiadó megjelenéseit korongon vagy lemezen egyaránt. A leheletnyit kurta, 63 perces albumon lévõ 13 szám olyan neveket sorakoztat fel, mint Valique, Mo' Horizons, DJ Graham B, Tal. M Klein, szal' minden, ami a csövön kifér: koszos hangzású, dögös lendületû, izzadtságszagú raw-funk számokra ugyanúgy rázhatjuk, mint, ahogy lötyöghetünk a kellemes, kimért, jóléti melody-breakz dalokra. De, ha nem vagyunk túlzottan táncos lábúak, akkor is lehet itt találni huncut, játékos, mû jazz tételeket, vagy a ’80-as évek electro hip-hop dallamait idézõ darabokat, pop-soul köntösben. clairvo2010. june

Eddy Meets Yannah - Fiction Jar [Compost Records] Az az igazság, hogy nehéz fogást találni és beszélni errõl az albumról. Mindenesetre, az nem fog csalódni, aki szereti a minõségi pop zenét. Habár, olyan zenei stílusok, mint a chill-out vagy a minimal lenyomatait is fellelhetjük a legtöbb számon. Sõt, ha igazán aprólékos szeretnék lenni, a repertoár zenésítve a következõ: garage, house, soul, hip-hop, és minden, ami jó. Még egy igazi medence-csont és derék-alj bizsergetõ warm-up breakbeat is helyet kapott rajta - egy olyan MC-vel, akit mindenki megérdemel, hogy egyszer meghallja az életében. Ezen kívül, van ám még itt zakkant future-jazz-pop soulful house, és megannyi érdekes hibrid. Ami azt illeti, elég sok mindent pakoltak 'képzeletük edényébe', de gyakorlatilag minden jól kerül ki a szerzõpáros kezei közül; ízléses és szép, mértéktartó elrendezésben. Az összes szám okosan építkezik, a legtöbb a végén is tartogat meglepetéseket. Végül is, így képzelem a könnyû zenét a XXI. század 10-es éveinek elején. Érdemes külön figyelmet szentelni a lírai tartalomnak - tényleg nem hiába vannak benne szövegek. Egy szó, mint száz: úgy hiszem mindenki szereti az ilyen sokoldalú, ám mégis karakteres, szórakoztató zenéket. Nem a legfrissebb megjelenés, ám annál érdemesebb bepótolni, ha kimaradt. clairvo2010. june

Niko - Funk's Not Dead [Rebel Scream] A Lengyel kiadó, a Rebel Scream számos kiadványt tudhat már maga mögött; nem ma kezdték tolni az ipart. Zászlajuk még sem lobog olyan makulátlanul, talán ezért is lehet, hogy kimondottan biztosra mentek ezzel a kiadvánnyal. A hozzá mellékelt képen, és címében is a Punk's Not Dead mondattal fémjelzett hozzáállásra apelláló magatartásból például nem sokat találni rajta. Ráadásul, a klasszikus jungle amen-break, funk-break számokba történõ interpetálásának manapság elterjedt jelensége itt sem maradhatott el. Mindemellet, egy szám sem illik tisztán bele a nu-funk mai napig elõ és virágzó egyik alfajába sem. A Rock The Discoteque korai idõket idézõ, régi fazonú funky-breaks hangulatába electro-funk elemeket csempésztek. A Party Break 1, és a 2 is, az ismertebb vokál hangminták alkalmazására támaszkodik: a „yeah boi"-tól kezdve a „back the funk freak the funk"-on át, egészen James Brown mintázásokiggal szinesítik a számokat. A God Old Days vidám disco életérzésre kihegyezett riszálása igen hatásos lesz a tánctereken a maga 4/4-es húzásával. De olyan is van, hogy a belassított szaxofon romantikát, techno felpörgetéssel, és zakatoló, lüktetõ szintetizátor dallamokkal töltik ki - mindezt kis prüttyögõ, ûr hangokkal dúsítva. Egy szó mint száz, a puding próbája az evés; egy esélyt azért mindenképp adjunk neki! Habitusában és lendületében biztosan nem fogunk csalódni. clairvo2010. may

Crookram - Through Windows [Budabeats] Igen meggyõzõen indul a magyar kiadó, a Budabeats által kihozott új nagylemez. Olyannyira, hogy ha valaki kiadná a Best of Hiphop Intros nevû válogatást, akkor a Through Windows címû lemeznek az introja biztosan rajta lenne. Magabiztosságából kébõbb sem veszít az album: kiváló minõségû számok sorakoznak egymás után. Megnyugtató, üveges tisztasággal csengõ, csodaszép dallamok, és füstös, vaskos dobképletek a csatasorban, melyek mellé igazán jól passzól a hozd és hasznosítsd felfogása, aminek köszönhetõen férfi kórustól kezdve még rengeteg mindent mást is hallhatunk. Helyet kapott pár igazi hamisítatlan beat hangulatú track, az elõzõ évszázad 60-as éveinek zenei terméseit idézve. Bizony, Flevans is megirigyelhetné! Mindazonáltal, ez azért határozottan egy hip-hop lemez. A fõszerep viszont a fúvós és vonós hangszereké. Egyébként, a számcímek sem kevésbé beszédesek, mint maguk a dalok. Egyet nem értek csak: miért van ingyen ez a lemez? Úgy gondolom, hogy magánemberként is mindenképp megvásároltam volna, még akkor is, ha nem kapom meg, vagy nem lenne letölthetõ. Sokkal nagyobb értéket képvisel annál, hogy csak úgy szétszórják frutti helyett. clairvo2010. april

V/A - Elaste vol. 3. [Compost Records] Ez a válogatás egy utazásra hívja hallgatóit a múltba. Az olaszok által külföldre sohasem importált, az úgynevezett cosmic sound, ’70-es években virágzó világába nyerhetünk általa betekintést. DJ Mooner és hasonló elkötelezettségû társai a mai napig életben tartják és virágoztatják ezt a belassult- és középtempójú disco hangzást (2005. és 2007. után immáron harmadik alkalommal adóznak kedvenc hangzásuk oltárán), ám ez az album egy kicsit kilóg a sorból. A flitteres, csillogó, tánctér-orientált számok kivétel nélkül 20-30 éve íródtak és kerültek kiadásra. Sokszor köszöntek vissza hangok és dallamok, amik csalhatatlanul emlékeztettek fiatalkorom számítógépének, a Commodore 64-esnek felejthetetlenül egyedi hangzására. Persze teljes mértékben ez sem igaz minden számra, hiszen azokban, amelyeket nem kimondottan az õrült táncparkett extázisra szántak, azokban inkább a Modern Talking éra vicces hajlításai és zene-rendezési elveivel találkozhatunk. Mindazonáltal, itt is érezhetõ a dj-ket szem elõtt tartó felfogás, és sokszor futhatunk bele 20-30 másodpercnyire nyújtott keverésre használható bevezetõkbe. Ám ebben a varázsvilágban ez valahogy annyira nem zavaró. Biztos vagyok benne, hogy a 80-as évek elején az emberek a jövõn túli jövõben érezték magukat az olyan klubbokban, mint a Discoteca Cosmic, vagy a Typhoon, ahol ezek a zenék pörögtek, de a mai világban, vagy legalábbis az én zenei beállítottságomnak, ez már inkább csak vicces nosztalgia egy napfényes reggelen a Balaton partján, egy áttáncolt éjszaka után. Ha valaki még így sem lenne képben, nézze meg a boritót; magáért beszél! clairvo2010. april

Shantisan - Que Nego E Esse [Timewarp Music] Attól tartok, hogy az igen termékeny athéni kiadó, a Timewarp Music már így is jelentõs és aktívan bõvülõ kínálatában el fog veszni ez a kiadvány a többi között, ezért a magam szerény eszközeivel próbálok neki egy kis hírverést csapni a Shantisannak. Nem nagyon lehetett hallani még errõl az elõadóról azelõtt, és az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy végül is a Que nego e esse címû kislemezük sem ad túl sok lehetõséget az átfogóbb megismerkedésre; lévén egy szám, hét nagyjából különbözõ - instumentálokkal is felvértezett - változatát találjuk meg rajta. Viszont ahány szám, annyi stílus - ám a felejthetetlenül bársonyos nõi ének mindegyik változat sajátja. Micheline Cardoso énekesnõ latinos témaválasztását és emlékezetes hajlításait bármilyen zenei környezetben kreatívan és eredményesen lehet használni. Legalábbis Quincy Jointz, a Timewarp Inc. vagy Sahnti Roots remixei ezt az állítást látszanak igazolni: fürdõszoba lounge, deep house vagy harapós basszusú funk break, úgy tûnik mindegyik producer megtalálta a számításait; és még minket is tudnak vele szórakoztatni! Szórakozz hát te is! clairvo2010. marc

Funkanomics - Box Of Chocolate [BigM Productions] A németországi, kizárólag bakelit bootleg kiadó, a BigM Productions a tavalyi évben új fába vágta a fejszéjét. Szerzõi számok megjelentetésére szánták el magukat. Sikerük töretlen - köszönhetõen a producerek okos és tudatos kiválogatásának: a funky breaks és nu-funk éra elõadómûvészeibõl nem feltétlenül a legfelkapottabb és legismertebb arcokat keresték meg, hanem az egyedi szájíz és egyéni ízlés felé fordították figyelmüket. Mindezek jegyében, aktuális kiadványukat a Funkanomics csapata jegyzi egy lendületes, új generációs party funk bakelittel. Elenyészve, pár régi, karakteres dallam-minta egészséges újrahasznosítása mellett mind a négy szám töme van a jóval: elsõ hallgatásra nem is tudja az ember hírtelen hová kapjon a fejével, mire telepedjen a fülével. Huncut, a 80-as éveket pedzegetõ szinti dallamok, vidám kerekded basszusok vannak párosítva vad scratch-ekkel és vaskos vokálokkal. A számok a középtempós sebességük ellenére is szakítanak, csaponganak az energiától. Ha valaki a közeljövõben tervezi, hogy megy még síelni, akkor mindenképp vegye meg valamelyik mp3 boltban és vigye magával, ha nem, akkor tavaszköszöntõ bringázáskor is repíti az embert. clairvo2010. marc

Artner - 11:40 [Budabeats] A magam részérõl, a szám végén refrénben elhalkuló megoldásra általában vakarom az állam, ám ezeknél a számoknál, amikor Artner alkalmazza ezt, elismerõen bólintok. Szerzeményeiben a zenei témákat és motívumokat a magyar srác határozottan vezeti fel, kivesézve járja körbe, majd elegánsan zárja le. 4-5 perc számonként: nem viszi túlzásba, nem cifrázza. Teszi a dolgát, szállítja a megbízható bár funk-ot. Az ember pedig tudja mire számítson, és mégis (vagy talán pont ezért?!) iszonyú jól esik hallgatni - harmónikusan helyezett hangjegyek hangulatos utazását élhetjük át eme 5 számos kislemezen. A Rock’n’Roll címû dalból megtudhatjuk, hogy milyen zenét hallgatnak az FBI ügynökök egy hosszúra nyúlt lehallgatás során… A Science Circus visszafogott krimi hangulata csak jobban kihangsúlyozza a számban egyre inkább kibontakozó hegedû dallamot; az alapból emelkedett hangulatot idézõ hangminták pedig megteszik a hatást… A hangminták ízléses illesztgetésébõl keletkezett egyedi érzelemvilág egyébként is végigkiséri a kislemezt, és imádnivaló lenyomatot hagy az ember hangulatán. Valahogy mindenhol és mindenkorra el tudom képzelni ezeket a számokat. Télen a gomolygó ködben, nyáron a pálmafák árnyékában, vagy épp szeles, esõs viharban a tóparti campingben... Vidd magaddal te is mindenhová! clairvo2010. feb

Savages Y Suefo - Sweet Relish EP [Urban World] Ennek az új, a tavalyi év második felében indult dán kiadónak, az Urban World Records-nak eddig mindhárom kiadványa annyira teli találatra sikeredett, hogy én azon bánkódtam, miért is csak digitális formátumban jelentetnek meg. Persze, tudom, hogy ez így 2010 elején már kissé a valóságtól elrugaszkodott gondolatnak is tûnhet; mindenesetre csak az itt dolgozó és alkotó mûvészek sokoldalúságára és ízes munkásságára akarom felhívni a figyelmet. Éppen aktuális, negyedik megjelenésük zenei alapanyagát két hazánkfia tette le az asztalra, a Savages Y Suefo. Igazán jólesõen huszárosra is sikerdett, bár úgy gondolom, ezen azért bõven túl is mutat. Szeretem azt a fajta zenét, ami úgy visz elõre, hogy közben meg is nyugtat. Kevert kultúrájú közösségek kedvenc kiadványa lesz ez a kislemez, a Sweet Relish: egy igazi vérbeli világzenei vegyes felvágott. Ha van aki, nyitottnak nem is nyitott, de legalább nem elzárkozó más, a miénktõl eltérõ kulturából táplálkozó zenei motívumokkal szemben, és nem is jár szándékosan csukott szemmel a világban, az biztos talál majd egy-két olyan dallam részletet vagy hangszert, amiben ráismer a sok-sok köztünk élõ etnikum képviselõinek jegyeire. Hiszen mint a kiadó neve is mutatja: egy nagy város már az egész világ. Indonéz, klezmer, török, balkan, indiai, etno - mind jó. Legalábbis ahogy ezekben a számokban vannak a világzenei elemek tálalva, úgy mindenképpen az! A kellemes remixek mellett még egy másik szám is helyet kapott a szerzõpárostól: Santoor Salami. Meg kell kajálni! clairvo2010. feb

> read all reviews

/html>